Elment Scherer Péter

Egy csomó olyan dolog történt meg velem, ami csodának mondható. Az már más kérdés, hogy ezt nap mint nap megéli-e az ember az apró bosszúságok mellett, tud-e ennek örülni.

-Scherer Péter

A magyar színházi és filmes élet egyik legkülönlegesebb alakját veszítettük el. Meghalt Scherer Péter, akit a legtöbben egyszerűen csak „Pepének” hívtak – és talán nincs is még egy színész az országban, akit ennyire sajátos, utánozhatatlan jelenlét jellemzett volna.

Scherer Péter nem csupán szerepeket játszott. Ő minden megszólalásával, mozdulatával és félmosolyával egy külön univerzumot teremtett. Egyszerre volt abszurd és mélyen emberi, groteszk és végtelenül őszinte. Az a fajta művész volt, aki nem akart többnek látszani annál, ami – mégis generációk számára vált meghatározóvá.

Nevét sokan a Kapa–Pepe párosból ismerték meg, de pályája jóval túlmutatott ikonikus filmes karakterein. Színházi munkái, rendezései és önálló estjei ugyanúgy hozzátettek a magyar kulturális élethez, mint azok a filmek, amelyekben a legkülönfélébb figurákat formálta meg. Minden szerepében volt valami nagyon ismerős: az esendő ember, aki próbál eligazodni egy gyakran abszurd világban.

Talán éppen ezért szerette őt ennyire a közönség. Nem játszotta a sztárt. Nem épített maga köré távolságot. Scherer Péter olyan művész volt, akiben sokan saját magukat látták viszont – hibákkal, bizonytalanságokkal, humorral és érzékenységgel együtt.

A magyar kultúra ma szegényebb lett egy hanggal, egy arccal és egy különleges látásmóddal. Az általa megteremtett karakterek, jelenetek és mondatok azonban velünk maradnak. Ahogy azok az emlékek is, amelyeket nézőként kaptunk tőle – moziban, színházban vagy a képernyő előtt ülve.

A Neptunusz Rádió szerkesztősége őszinte részvétét fejezi ki a családnak, a barátoknak és mindazoknak, akik ismerték és szerették.

Nyugodj békében, Pepe.